Igen, az inverteres készülékek valóban rendkívül energiatakarékosak. Átlagos fogyasztásuk 30-40% is kevesebb lehet, mint a hagyományos készülékeké.
Miből is adódik ez? Tévedés azt hinni, hogy az inverteres készülékekbe "high-tech-esebb" gépészetet (motort, illetve kompresszort) építenek, mint egy jó minőségű normál berendezésbe. Az úgynevezett névleges teljesítményen - ez az, amit a klíma alapismertetőjén olvashat, pl. 2,5 vagy 3,5 kW - nincs jelentős eltérés a normál és az inverteres berendezés hatásfoka között.
Egy jól méretezett, a helyiség méretéhez és tájolásához illeszkedő berendezés működési óráiban minimális az az időszak, amikor valóban a teljes teljesítményére szüksége van, maximum az üzemórák 10-20%-a. A hagyományos berendezések ezt úgy oldják meg, hogy ki- és bekapcsolják a hűtést biztosító motort, a kompresszort. Ha mondjuk a maximális hűtési teljesítmény 50%-ára van szükség, akkor egy üzemórán belül 30 percet megy (100%-on), illetve 30 percet áll a kompresszor. Az inverteres berendezés ilyenkor 60 percet megy 50%-os teljesítménnyel. Na és itt van a "macska eltemetve". Ugyanis 50%-os teljesítménynél a készülék hatásfoka - COP-száma - SOKKAL JOBB, mint 100%-nál. Egy inverteres készülék akár a befektetett energia ötszörösét is leadhatja részterhelésen!
Mi ennek az oka? Nagyon egyszerű: a klímaberendezés hatásfokát befolyásolja, hogy mekkora hőcserélő felület áll rendelkezésre a kül-, illetve a beltéri egységben az áthaladó levegő hőmérsékletének megváltoztatására. Ha növelni tudjuk ezeket a felületeket, akkor nőhet a hatásfok. Ennek azonban határt szab az ésszerűség, amely a beltéri és kültéri egység méretét egy kezelhető, esztétikai szempontból elfogadható határok közt tartja. Ezekkel a méretekkel jellemzően 2-3 közötti COP-számok érhetők el. Ha azonban a klímaberendezés csak 50%-on üzemel, akkor a 100%-ra méretezett kül- és beltéri egységek kvázi "túlméretezettekké" válnak, így lényegesen jobb hatásfokkal működik a készülékünk. És tulajdonképpen ebből kapja azt az energiatakarékos üzemet, melyet egy jó minőségű inverteres készülék biztosíthat a felhasználó részére.
A klímaberendezések teljesítményének növekedésével egyre nagyobb gondot kell fordítani az elektromos hálózat teherbírására is. Hagyományos készülékek esetében - amikor például egy 3-4 szobás lakás hűtése egy kültéri egységgel kerül kialakításra - a berendezés indulása igen nagy áramfelvétellel jár. Ez egyrészt terheli az épület elektromos hálózatát, másrész sok esetben az induló áramot nem bírja el a hálózat - és lecsap a biztosíték. Ez még olyan esetben is előfordulhat, amikor egyébként az üzemeléshez szükséges áramot már elbírná a hálózat.
Még egy probléma jelentkezik ezeknél a készülékeknél - az induló és megálló motor (kompresszor) zaja. Ez főleg nagyobb, 10 kW feletti készülékek esetében jelenthet gondot ott, ahol egyébként a kültéri egység zajterhelésére nagyon vigyázni kell. Egyes ki-bekapcsolós gépek kompresszorai ugyanis igen zajosan tudnak elindulni - és megállni is.
Az inverteres berendezések esetében mind az indulás, mind a megállás fokozatosan történik, néhány másodperc (10-15) alatt fut fel a teljesítmény maximumra, és ugyanígy áll le a készülék.
A mai korszerű klímatechnika egyik legfontosabb kérdése a berendezések zajszintjének csökkentése. A beltéri egység esetében több tényező befolyásolhatja a kialakuló zajt.
A hőcserélő felületek kialakítása: a levegő apró lemezek csoportján halad át, amelyek lehűtik, vagy épp felfűtik az áthaladó levegőt. Ezek kialakítása, elhelyezése jelentősen befolyásolhatja a kialakuló szélzajt. Általánosságban elmondható, hogy a legkorszerűbb gyártási eljárásokkal rendelkező gyártók lényegesen optimálisabb - kisebb, zajtalanabb és nagyobb hatásfokú - lemezfelületet alkalmaznak, mint alacsonyabb árfekvésű versenytársaik. A készülék kiválasztásánál ez a szempont nehezen kontrollálható, mivel az összehasonlításhoz a beltéri egység szétszerelésére van szükség. (Tipp: a kültéri egység hőcserélő lemezeinek kialakítása általában azonos technológiai szinten történik a beltéri egységével. Ez az, amit könnyen megnézhet ön is. A magas minőségű berendezések esetében vékonyabb lemezek sűrűbb elhelyezését tapasztalhatja, sok esetben igen apró lemezmintázatok kialakításával - ez is a hőcsere minőségét javítja. Az egyszerűbb berendezések esetében a lemezek vastagabbak, és ritkábban helyezkednek el. Az ebből adódó hatásfokcsökkenést jellemzően a készülék méretének növelésével kompenzálják.)
A befúvási pont és a légterelő lamellák kialakítása: itt is elmondható, hogy a jelentős fejlesztési pontenciállal rendelkező márkák alaposan tervezett, számítógéppel és gyakorlati mérésekkel optimalizált befúvó nyílást és légterelő lamellát alkalmaznak. Egy támpont lehet a kiválasztáshoz a lamellán elhelyezett filcjellegű anyag, amely a kiáramló levegő turbulenciájának - és ezáltal zajszintjének - csökkentésére szolgál.
Legfőképp azonban a beáramló levegő sebessége az, amely pálcát tör csend és viharzaj közt. Tehát erről most néhány szóban bővebben. A megoldás egyszerűnek tűnik: csökkentsük le a befújt levegő sebességét, és máris csendesebb lesz a készülékünk. Igen ám, de van egy nagy probléma, egy átléphetetlen határ. A hagyományos készülékek esetében MUSZÁJ a beltéri egységben leadni azt a teljesítményt, amit a kültéri egység produkál. Ha tehát egy 2,5 kW-os hagyományos készülékkel hűtünk, akkor a beltéri egységnek LE KELL ADNIA ezt a teljesítményt. Ez pedig nem megy másképp, csak ha az ehhez szükséges légáramot mindenképp fenntartjuk. A klímaberendezések legalacsonyabb ventilátorfokozata tehát ehhez a határértékhez van méretezve, és nem lehet kisebb.
Megjegyzés: ha egy klímaberendezés beltéri egységének ventilátora meghibásodik, és megáll, akkor az egész beltéri 20-30 perc alatt egy hatalmas jéggombóccá változik. Ezt eredményezi az "el nem vitt" teljesítmény.
Hagyományos klímaberendezéseknél az általam tapasztalt eddigi legalacsonyabb zajszintet a Daikin utolsó hagyományos modelljénél találtam, ami 26 dB(A) volt. Mindez igen jól optimalizált légáramlási tényezőkel. A jelenleg kapható hagyományos üzemmódú készülékek legjobbjai 30 dB(A) körül produkálnak, egy-két esetben találkoztam 29 dB(A) értékkel.
De van már inverter-technológiánk! Van szabályozott teljesítményünk! BINGÓ! Igen, amennyiben a kültéri egység teljesítményét hozzá tudjuk igazítani a beltérin átmozgatott levegő mennyiségéhez, megoldottuk a problémát. Hogy ezzel nem tudjuk kihasználni a kültéri maximális teljesítményét? A legalacsonyabb zajszintnél valóban nem. De hát mikor is van szükség a legcsöndesebb üzemmódra? Többnyire éjszaka. És mit tippelnek, egy napsütéses nyári nap délután 2 órai időszakára méretezett készülék teljesítményének hány százalékára van szükség éjszaka? Megmondom: kb. 30%-ra. A végeredmény: 22 db(A)! Ugye nem rossz?
Az alapoktól kezdve: az úgynevezett split-klíma berendezések esetében a beltéri egységbe közvetlenül az ún. hűtőközeg hűti le a levegőt. Általánosságban ezeket a megoldásokat nevezzük direkt elpárologtatós klímáknak. Rengeteg előnyt nyújtanak, éppen ezért igen elterjedtek a kis és közepes rendszerek területén.
Egyik nagy hátrányuk azonban, hogy a készülékből kilépő hőmérséklet nehezen szabályozható. (Éppen ezért kis klímák esetében többnyire nem is szabályozzák.)
Ezeknél a klímáknál a beltéri egység belsejében kb. 0 °C-os hűtőközeg áramlik, amely az áthaladó levegőt 8-11 °C-ra hűti le. Ez pedig elég hideg. Ha közvetlenül és tartósan éri az embert, az egyrészt kellemetlen, másrészt egészségtelen is lehet. A hagyományos berendezések esetében az egyetlen lehetőség a megfelelő elhelyezés megválasztása, amikor is a klímaberendezést igyekszünk úgy elhelyezni, hogy a lehető legtávolabb legyen attól a ponttól, ahol először ember közelébe ér a kifújt levegő. (Minél magasabbra, minél távolabb pl. ülőhelytől, fekhelytől.)
Így lehetőség van arra, hogy ez a nagyon hideg keveredjen a helyiség melegebb levegőjével, és a tartózkodási területen már elfogadható hőmérsékletű legyen. Méterenként kb. 2-3 °C hőmérsékletemelkedéssel számolhatunk. Az inverteres berendezések esetében - mint azt már olvasónk álmában is tudja - a teljesítmény szabályozható. A beltéri egységben áramló hűtőközeg itt is 0 °C hőmérsékletű lesz. De tudjuk szabályozni a mennyiségét!
Példa: ha a szoba 25 °C-os, és a maximális teljesítménynél a klíma 10 °C hőmérsékletre hűti le a levegőt, akkor a teljesítmény 50%-ra történő csökkentésével - amellyel a hűtőközeg-áram is 50%-ra csökken - a befújt levegő hőmérséklete kb. 17-18 °C lesz. Egy újabb jó pont!
Ez a fejezet a multi készülékekről szól. Multi készüléknek azokat a berendezéseket nevezzük, amelyek egy kültéri egységről több (1-2-3.30) beltéri egységet látnak el.
A multi berendezések a hagyományos klímák esetében nem jelentenek mást, mint egy dobozba összeépítve 2-3 kültéri egység alkatrészei. Minden beltéri önálló életet él, ha hűtést kér, bekapcsol, ha nem, kikapcsol a hozzá tartozó kompresszor a kültériben.
Egy kicsit továbbfejlesztett megoldás, amikor maximum 2 beltéri egy közös kompresszort kap. Mivel ezekben a készülékekben nincs teljesítményszabályozás, a problémát az okozza, amikor a két beltériből csak az egyik megy. Ilyenkor elvileg csak 50% kompresszorteljesítményre lenne szükségünk - ez azonban nem áll rendelkezésre. Ebben az esetben a plusz teljesítményt különböző műszaki megoldásokkal "visszavezetik" a kompresszorba, így nem áll fenn egyensúlyzavar a rendszerben. Csak hát a hatásfok, az sajnos kap egy pofont, ha ilyen megoldásban csak az egyik beltéri üzemel. Azt gondolom, már nem kell nagyon részleteznem, hogy az inverter-technológiánál nincs ilyen gond. Egy kompresszor van, amelyik olyan teljesítménnyel megy, amilyenre épp szükség van.
Azonban kínálkozik egy újabb lehetőség! Hadd engedjek meg magamnak egy bugyuta kis példálózást: képzelje el, hogy vesz egy darab mobilklímát, és beteszi az egyik szobába. Amikor ezt lehűtötte, akkor gyorsan átviszi a másik szobába, és azt hűti le. Aztán újra vissza az elsőbe. Így egy 2 kW-os készülékkel nagyjából 2 szobát tudna hűteni, amelyek mondjuk egyenként 1,5-1,5 kW-ot igényelnének. Csak hát nem a legkényelmesebb és legelegánsabb megoldás... Hát valami hasonlóra képes a kültériben meglévő teljesítményekkel az inverteres multi klíma.
A megrendelőnek van 2 db 12 m2-es, 1 db 10 m2-es és 1 db 32 m2-es szobája. Ennek öszszességében legyen 6 kW hűtőteljesítmény-igénye. Igen ám, de 1,8 kW-nál kisebb készüléket nem kap, és hagyományos multi készüléknél sem igen találkoztam ennél kisebb beltéri teljesítménnyel. A nagyobb szoba pedig igencsak igényli a 3,5 kW-os gépet. Számoljunk csak: 8,9 kW hűtőteljesítményt kell tehát megvásárolni, és nem is biztos, hogy kap olyan hagyományos készüléket, ahol pont a 3x1,8 + 3,5 kW összeállítás egyben rendelkezésre áll. Ha azonban inverteres készüléket választ, a megoldás így alakulhat:
Válasszunk egy olyan kültéri egységet, amelynek teljesítménye 1-6 kW között mozoghat. Ha erre rákapcsolunk 3 db 2,5 kW-os és 1 db 3,5 kW-os beltérit, akkor ez elvileg öszszesen 11 kW hűtőteljesítményt is leadhatna, de természetesen ez nem megy, mivel maximum 6 kW-unk van. Tehát ha egyszerre megy mind a három beltéri, és mind a háromnál "sokat" kell hűteni, akkor a 2,5 kW-os beltérik darabonként 1,35 kW-ot, a 3,5 kW-os 1,9 kW-ot ad le.
Ha már az egyik helyiségünk elérte a kívánt hőmérsékletet, vagy nincs használva az ottani klíma, akkor a működő három beltéri 1,75-1,75 kW-ot, illetve 2,5 kW-ot tud leadni darabonként. Ha pedig már csak a legnagyobb beltéri megy, ott 3,5 kW hűtőteljesítményt kapunk (itt már a beltéri határolja be a teljesítményt). Optimalizálás mesterfokon!
Klasszikus magyarországi építkezési forma: földszint: nappali-konyha; beépített tetőtér: hálók, fürdő. A földszint a konyhával, étkezővel igényel 5 kW-ot, az emeleti kisszobák igényelnek 3x2 kW-ot. De szinte sohasem egyszerre! A fenti 6 kW-os kültéri egységnél maradva egy viszonylag kis teljesítményű kültérivel megoldható a probléma: nappal a földszint, esetleg egy háló, este és éjszaka a felső szint használja a meglévő teljesítményt.
Életszerű megoldás? Abszolút! Nem egyszer alkalmaztam már - sikerrel.
Először néhány szó a fűteni is képes klímaberendezésekről: a klímaberendezés egy hőszivattyú, ami azt jelenti, hogy hűtéskor hőmenynyiséget szállít a hűtött térből a külvilág felé. Egyszerű - és ésszerű - gondolat, hogy ez megfordítva is működhetne. Működik is! Egy egyszerű kis szerkezet beépítésével megfordítható a folyamat, így most a külső térből szállítható a hőmennyiség a belső tér felé - tehát a készülék fűt. A megoldás egyetlen problémája, hogy mások a körülmények nyáron, amikor hűteni akarunk, és mások télen, amikor fűteni. Gondoljunk csak bele: nyáron kb. 24 °C-os az helyiség, ahonnan elszállítjuk a hőt, és mondjuk 35 °C, ahova szállítjuk. Télen meg mondjuk -10 °C a külső hőmérséklet, ahonnan hőt kell elvonni, és kb. 22 °C, ahová szállítani kell. Azt hiszem, nem nehéz belátni, hogy könnyebb a 24 °C-os levegőt lehűteni 1-2 °C-kal, mint a -10 °C-osat. Éppen ezért a sztenderd - ki/bekapcsolós - berendezések NEM ALKALMASAK ARRA, hogy 0.+5 °C alatti külső hőmérséklet esetén fűtési üzembe működjenek.
Kár! Pedig klímával fűteni nem is olyan rossz dolog. Hogy miért? Azt hiszem, hogy e néhány pontban eloszlathatok két tévhitet olvasóinkban.
Igen, ha villanyradiátorral vagy hőlégbefúvóval teszi. De a klímás fűtés még a legrosszabb esetben is háromszor annyi fűtési teljesítményt "szállít be" a lakótérbe, mint amennyi elektromos áramot fogyaszt. És ez a szám akár ötre is felmehet. Egyet fizet, ötöt kap! Ugye, nem is rossz.
Ha Önnek önálló vezetékes földgázellátása van, akkor kb. egynegyedét fizeti annak, mintha árammal fűtene (villanyradiátor, hőlégbefúvó). Ha tehát a klímás fűtés négyszer annyi hőt tud szállítani, mint amenynyi áramot felvesz a hálózatból, akkor a megrendelőnél pontosan ugyanannyiba kerülne a klímás fűtés, mint a gáz. Ha bármilyen más rendszerű fűtésnél - társasház központi kazán, távfűtés, PB-gázfűtés - gazdaságosabb lehet egy klímás fűtési megoldás.
Ez méretezés kérdése. Ha egy lakás 10 kW fűtési teljesítményt igényel, és ez biztosítva van klímával, akkor az a lakás ugyanúgy megfelelően fel lesz fűtve, mint bármely más megoldással.
Egy klíma fűtéskor 40-45 °C hőmérsékletű levegőt fúj be. Azért ez nem olyan rossz!
Egy légfűtés pár perc alatt meleg levegőt fúj a lakásba, és mivel mesterséges légáramoltatást - azaz ventilátort - használunk, ez gyorsan eloszlik a teljes fűtött területen. Ezen kívül minden más fűtés a levegővel együtt fűti fel a helyiségben lévő tárgyakat, falakat. Ezzel szemben a légfűtés a levegővel kezd, és csak a felmelegített levegő fűti fel azután a helyiség berendezési elemeit.
Na, egész szép ki érvrendszert felsorakoztattam itt a klímás fűtés mellett, csak hát ez a fránya 0.+5 °C határ, ez gond. Mert hát nálunk ugye szokott ennél hidegebb is lenni! Ha eljutott velem idáig ebben a fejezetben, már nélkülem is ki fogja mondani: inverter! Az inverter-technológia - a korszerű hűtőközegek megjelenésével együtt - ma már -20.-25 °C külső hőmérsékletig működő hőszivattyús klímákat biztosít, ami azért már elgondolkodtató lehetőség.
A klímatelepítések egyik olyan kérdése, amely sok esetben kizárja - az egyébként az adott feladatra minden szempontból optimumnak tekinthető - direkt elpárologtatós klímák alkalmazhatóságát.
A hagyományos berendezések 10-15 m csőhosszúságot és 3-5 m magasságkülönbséget engednek meg a kültéri és a beltéri egység között. Elég szoros korlát! Ha nem tartható, akkor más - bonyolultabb és lényegesen költségesebb - megoldásokat kellett alkalmazni. Amióta azonban rendelkezésre áll az inverter-technológia, sokat javult a helyzet. Természetesen a korlátok nem dőltek le, de tágultak: egyszerű spliteknél is 30 m csőhoszszat és 20 m (ez 6-7 emelet!!) szintkülönbséget engedhetünk meg, a legkomolyabb rendszerekkel pedig akár 1000 m csőhosszat és 90 m szintkülönbséget is elérhetünk. Azért ebbe már elég sokféle megoldás belefér!
Az előzőkben az inverter-tech- nika összes olyan előnyét öszszefoglaltam, amely ahhoz kell: objektív döntést hozhasson a megrendelő számára optimális megoldás megtalálásában. Előnyöket soroltam hoszszasan, most mégis egy intelemre kell, hogy sort kerítsek: ha klímát vásárol, NE HAGYATKOZZON erre a varázsszóra: inverteres klímát kérek.
Az inverter maga (a szó szigorúan vett műszaki értelmében) nem más, mint egy olyan műszaki eszköz, ami egy elektromos motor fordulatszámát változtatni tudja. Önmagában nem dönt semmiről. Ami valóban azokat az előnyöket nyújthatja, amit az előző hét pontban felsoroltam, az maga a működésszabályzó elektronika. Plusz egy precíz, összetett szoftver, amely eldönti, hogy a különböző érzékelőkkel mért paraméterek alapján milyen optimális működési üzemmódban kell az inverternek működnie. Egy precíz, jól letesztelt szabályzó szoftver nélkül az inverter-technológia csak REKLÁMMATRICA lesz a készülék dobozán.
Az én tapasztalataim egyetlen gyártó készülékein alapulnak, amelyhez garantáltan, a nevemmel merem kimondani: a hét pont maradéktalanul teljesül. Van még néhány gyártó, amelyről elhiszem, hogy az inverter-technológia valóban ezeket az előnyöket jelenti. És van egy pár, melyek esetében legalábbis kétkedés merül fel bennem.
Ha tehát inverter-technológiájú berendezést vásárol, a legbiztosabb támpont a referencia: nézzen meg egy beépített készüléket, vizsgálja meg a hét fenti szempont alapján, és utána döntsön.
Manapság a neves klímatechnikai gyártók úgy tudnak talpon maradni, hogy nem szállnak be az árversenybe, hanem folyamatos innovációval termékeik minőségét emelik. Ennek egyik példájáról olvashatunk az alábbiakban, konkrétan egy új levegőszűrési technológiáról.
Egy japán gyártó, együttműködésben a Hiroshima Egyetem Haladó Tudományok Tanszékének Molekuláris Biotechnológia Részlegével (HEHTT MBR) elsőként mutatott fel bizonyítékot azon állítás igazolására, mely szerint kifejlesztett technológiája képes a levegőben szálló poratkák (egész pontosan az elpusztult, lebegő atkatestek és atkaszéklet) közömbösítésére, ami az allergiás rendellenességek fő okozója, továbbá képes a tünetek enyhítésére akkor is, mikor az allergén anyagokat az alany már belélegezte. Becslések szerint minden harmadik japán lakos szenved az allergia valamilyen formájában. (forrás: Egészségügyi, Foglalkoztatásügyi és Népjóléti Minisztérium, Japán). A teszteredmények azt igazolják, hogy az allergiaszerű tünetek (bronchial asthma, atopic dermatitis, allergic rhinitis stb.) előfordulásának száma csökkenthető az új technológia által. A szabadalmazott légtisztítási technológia egy ún. plazmagenerátor felhasználásával nagy mennyiségű pozitív és negatív iont állít elő a légtér víz- és oxigénmolekuláinak átalakításával, majd ezen ionokat újra a levegőbe bocsátja. Az ionok a levegőben szálló allergéneket körbeláncolva kémiai kölcsönhatásba lépnek azokkal, így a gombaspórák, influenzavírusok stb. végül inaktívvá válnak. 2002 áprilisától a gyártó a témával kapcsolatos kutatásainak középpontjába a lebegő, allergén poratkát helyezte, mely az asthma és atipikus rendellenességek fő okozója. A HEHTT MBR professzoraival, Kazuhisa Ono-val és Seiko Shigetá-val a technológia hatékonyságát vizsgáló teszteket folytattak le a poratka deaktiválásának folyamatában. A tesztek eredményei azt mutatták, hogy a pozitív és negatív ionok 10 000 db/cm3 koncentrációban a levegőben található allergének (halott atkatestek és -széklet) 91%-át kémiai kölcsönhatás útján 15 percen belül deaktiválják. Már 3000 db/cm3 koncentráció esetén is 15 percen belül az allergének 74%-a semlegessé válik.
A plazmagenerátor által kibocsátott pozitív (H+) és negatív (O2-) ionok zárt csoportokat alkotnak a káros anyagok, mint például szálldogáló gombaspórák, vírusok és allergén anyagok körül. Ekkor kémiai kölcsönhatás veszi kezdetét. A H+ és O2- ionok ütközései során OH-molekulák, úgynevezett radikális hidroxilok keletkeznek. Minthogy a radikális hidroxil instabil szerkezetű, ezért egy H (hidrogén) molekulát von ki az általa körülvett részecskéből, és így végül H2O (vízpára) válik belőle. A technológia ionjai, amelyek a természetben is megtalálhatók ugyanilyen formában (erdei levegő), a legkisebb mértékben sem károsak az emberi szervezetre. Az ionok a vízmolekulák gyűrűjében a légárammal a szoba minden szegletébe eljutnak. Amíg a légtisztító iongenerátora működésben van, az ionok folyamatosan újratermelődnek, így hatékonyságuk folyamatos. Ezek az ionok kiválóan alkalmasak a penészes dohszag megszüntetésére, valamint a dohányfüstben található nitrogén-monoxid lebontására, és hatékonyan szüntetik meg a kifejezetten erős szagokat is.
A "hagyományos" passzív légtisztító berendezésekhez képest, melyek egy ventilátor segítségével keringetik egy szűrőn keresztül a levegőt, ezáltal kiszűrve a szenynyeződést, a tárgyalt légtisztító kimutathatóan hatékonyabb, mivel a szoba zárt szegleteiben megragadt levegőt is megtisztítja (pl. a bútorok alatt), amihez más légtisztítók nem férnek hozzá. Ennek a légtisztítási technológiának további előnye, hogy az iongenerátor folyamatosan újratermeli az ionokat, a szűrőbetétekkel szemben nem szennyeződik, és nem kell időről-időre cserélni. Az iongenerátor a levegő vízpáráját használja fel működéséhez, és rendkívül kis energiaigényű (kb. 0,5 W).
Amikor az allergén anyagok a szervezetbe jutnak, a szervezet IgE antitesteket állít elő, amelyek a hízósejtekkel egyesülnek. Az egyesült IgE antitestek és szervezetbe jutó allergének öszszekapcsolódnak, ami azt eredményezi, hogy a hízósejtek irritatív anyagokat, például hisztamint bocsátanak ki. A hisztamin irritálja a torkot és az orrüreget, ami allergiás tüneteket – köhögést, orrfolyást, prüszkölést – eredményez.
Az ionok körbefogják a lebegő allergént, és magas reakciókészségű radikális hidroxillá alakulnak át. A hidroxil-csoportok ezután az allergén anyag azon molekuláit bontják le, amelyek az IgE antitesthez kötik őket, így nem jelentkeznek allergiás tünetek akkor sem, ha allergén anyag jut a szervezetbe. Az „Érzékennyé váló” kifejezés arra az állapotra utal, amikor az allergének a szervezetbe jutnak, és IgE antitestek produkciójába kezdenek, melyek a hízósejtekhez kötődnek. Napjainkban az allergiában szenvedők a poratkákkal szemben kétféle módon veszik fel a harcot: egyrészt gyakori takarítással, porszívózással, szellőztetéssel, valamint a szőnyegek eltávolításával próbálják az atkákat eltüntetni a lakásból, másrészt különböző gyógyszerek szedésével (antihisztaminok, szteroidok stb.) próbálják a tüneteket enyhíteni.
A generátor akár köbcentiméterenként több tízezer pozitív és negatív ion előállítására képes, melyeket a levegő vízmolekuláiból nyer ki. Az ionokat egy ventilátor juttatja a légtérbe, melynek minden szegletébe képesek eljutni.
A pozitív és negatív ionok a penészgomba-spóra felületén keretet alkotnak, és radikális hidroxilokká (OH) alakulnak át. A hidroxilok egy-egy hidrogénatomot vonnak ki a penészgomba sejtfalából, így közömbösítik azt.
Az előbbihez hasonlóan az ionok körbefonják a hemagglutinin-t (a vírus felületi fehérjéje, amely a szervekre tapadva fertőzést idéz elő), és hidroxilokat alkotnak. A hidroxilok a hemagglutinin-ből hidrogént vonnak ki, és ezáltal vízmolekulákká alakulnak át. A folyamat következményeképp a hemagglutinin molekulák lebontódnak, így a vírus fertőzésre képtelen lesz, még akkor is, ha a szervezetbe jut.
Mindenki tisztában van vele, hogy a klímatechnikában másfajta rézcsövet használnak, mint a gépészetben. Ez alapinformáció, de érdemes újra szót ejteni róla.
Egy – teszem azt – split-klíma hosszú élettartamához, megbízható működéséhez, a fölösleges szervizmunkálatok elkerüléséhez kiemelten fontos a rendszer tisztasága. A légnemű szennyezőanyagok (nitrogén, oxigén) a rendszer vákuumolása során könnyen eltávolíthatók, így komoly veszélyt nem jelentenek. Az esetlegesen rendszerbe kerülő szilárd szennyezőanyagokon port, különböző anyagmaradékokat, szemcséket kell értenünk. Különösen a kompresszort fenyegetik a szilárd szennyezőanyagok, hiszen itt egymáson csúszó alkatrészek találhatók és kopások, sérülések léphetnek fel. Ezek a kis szemcsék tönkretehetik, eltömíthetik a készülék adagolóját is, így nem jut kellő mennyiségű hűtőközeg a kondenzátorból az elpárologtatóba, s ennek nyomán lecsökken a készülék teljesítménye, rosszabb esetben le is állhat a működése. Már itt érdemes kiemelni, hogy az ilyen anyagok közé tartozik a rézcső falán – a megfelelő kezelések hiányában – megjelenő rézoxid is. Az ilyen veszélyek elleni védekezés részeként a csőszerelésnél a csövek szabad végeit mindig ledugózzák, illetve ha csővágásra kerül sor, akkor a szerelők mindig figyelmet fordítanak arra, hogy az újonnan kialakított csővégeket azonnal lezárják. A legnagyobb veszély azonban az, hogy a rézoxid, amennyiben nem történik meg kellő kezeléssel az eltávolítása, katalizátorként működik, vagyis olyan folyamatokat erősít, amelyek a kompresszor hűtőolajának elsavasodásához, tehát a kompresszor tönkremeneteléhez vezet.
Nézzük meg ezt az eseményláncot részletesebben! A rézcső felületén oxigén hatására rézoxid alakul ki, ez a belső réteg pedig katalizátorként meggyorsítja a freontöltet hidrolízisét víz jelenlétében (akár a nyomokban jelenlévő víznél), ennek eredményeképpen savak, többek között sósav keletkezik, amely tönkreteszi a kompresszor tekercselését. Így leéghetnek a kompreszszorok, s máris százezer forintos javításnál tartunk. Sőt vegyük figyelembe, hogy itt már nem elég a kompreszszor cseréje, hanem az egész rendszert ki kell tisztítani, amely szélsőséges esetben egy új installálás költségeivel ér fel. Összefoglalva, a fenti veszélyek miatt kötelező a szabvány által is előírt, speciálisan tisztított rézcsővel dolgozni. A klímaberendezések kompreszszorának 12-15 évig üzemképesnek kell maradnia, de ha nem tisztított rézcsővel kerül sor a telepítésre, akkor rövid időn belül tönkremegy.
A rézoxidot csupán mechanikus tisztítással nem lehet eltávolítani. Értelemszerűen a rézoxid eltávolításához vegyi folyamatra van szükség, ezért pácolják ezeket a csöveket. Tulajdonképpen a rézoxidot vízoldhatóvá teszik, majd a vízoldható vegyületet már könynyen el tudják távolítani. A megfelelően tisztított rézcső belső felülete oxid- és pormentes, száraz, a megmunkálás alatt keletkezett esetleges zsír- és olajmaradványokat nem tartalmaz.
A rézcső, valamint a megfelelően kivitelezett forrasztások és oldható kötések elegendő tömörséget biztosítanak a hűtőrendszernek. Tekintettel arra, hogy a freon halogénezett szénhidrogén (természetesen az új, freon-mentes hűtőközegekről itt nincs szó), tehát szénből, hidrogénből, fluorból, klórból stb. áll, ezért mindig ügyelni kell arra, hogy milyen más anyaggal kerül kontaktusba, annak kötésein vagy magán a csőfalon átdiffundál-e vagy sem. A freon egyébként közvetlenül nem veszélyes anyag, csak egy esetben válik azzá, ha nyílt lánggal kerül érintkezésbe: ebben az esetben idegméreg keletkezik.
A tisztaság szempontjából a legfontosabb szabály a csövek megmunkálás utáni azonnali zárása. Abban az esetben, amikor nem lágy rézcsővel dolgozunk és a helyi adottságok következtében forrasztásra van szükség, folyamatosan áramló nitrogén védőgázban kell a folyamatot elvégezni, a belső oxidképződés elkerülése és a megfelelő forrasztás minősége végett. Persze a legegyszerűbb minden esetben, ahol csak lehet, lágy rézcsővel végezni a szerelést. A fenti szempont magyarázza azt is, hogy miért nem lehet a félkemény rézcsövet melegítéses eljárással meghajlítani: ez is oxidképződéshez vezet, tehát mindig a hideghajlítást kell alkalmazni.
A párásítás nyújtotta előnyök az élet számos területén régóta ismertek; a különféle párásítási módszerek és eszközök széles körben elterjedtek, illetve terjedőben vannak. A levegő páratartalma számos helyen meghatározó, gondoljunk csak lakásunkra, munkahelyünkre; közérzetünket, hőérzetünket nagyban befolyásolja a környezet páratartalma, különféle mezőgazdasági épületekben (szaporítók, üvegházak, istállók stb.), illetve ipari területeken pedig a technológia egyenesen nélkülözhetetlenné teszi a páratartalom megfelelő szabályzását.
A levegőbe bocsátott apró vízcseppeknek adott körülmények között jelentős hűtőhatása van, ezen alapszik a ködhűtés. Ismeretes, hogy a párolgás következtében csökken a környezet hőmérséklete, tehát ha a levegőbe bocsátott vizet elpárologtatjuk (illetve elpárolog magától), jelentős hűtőhatást (más oldalról nézve: hőérzet-javulást) érhetünk el.
Ennek mértéke számos tényező függvénye: a környezet hőmérséklete, páratartalma, a napsugárzás, a szél, illetve a vízcseppek mérete mind-mind befolyásolják a hűtés hatékonyságát. Minél nagyobb a hőmérséklet, minél kisebb a levegő páratartalma, annál intenzívebb a párolgás, annál gyorsabb a hűtés.
Nagyon lényeges, mekkora cseppekre bontjuk a vizet. Már olcsó, egyszerű szerkezetekkel (különféle ködfúvók) akár energiabevitel nélkül, a hálózati víz nyomását felhasználva lehetséges párásítani, de az ilyen módon előállított pára viszonylag nagy cseppekből áll, ezért lassabban párolog, kevésbé érezhető a hűtőhatás, és a ködfelhővel érintkezve rövid idő alatt nedvesítő hatás tapasztalható (lecsapódik, megfolyik). Kis cseppméretű ködöt nagy nyomáson lehet előállítani, erre alkalmas szivattyúval, csőrendszerrel, fúvókákkal és kiegészítőkkel. Az 50-70 bar nyomáson működő ködhűtés nagy hatásfokú, nem nedvesítő, ráadásul látványnak sem utolsó.
A ködhűtéssel ideális esetben akár 5-8 °C-os hőmérséklet-csökkenés is elérhető a páratartalom jelentős növekedése nélkül. A vízcseppek mérete 5 mikronnál (5x10-6 m) kisebb, ezért a párolgás gyakorlatilag azonnali (természetesen továbbra is függ a környezeti paraméterektől). A ködhűtés gazdaságos, mivel 1 gramm víz elpárologtatása 600 kalória hőmennyiséget emészt fel; ez az energia a környezet hőmérséklet-csökkentésére fordítódik. A kültéri hűtőrendszerek üzemeltetése az egyszeri beruházás után gazdaságos: 11 méternyi (pl. terasz) kerület hatékony hűtéséhez szükséges 15 db fúvóka percenként kb. 2 liter vízzel beéri, a szivattyúmotor 400 wattos. Különféle méretekhez és alkalmazásokhoz különféle szettek kaphatók, de természetesen egyedi feladatok is megoldhatók; ez esetben teljesen testre szabott lesz a hűtés.
A telepítés nagyon egyszerűen, speciális szerszámok nélkül elvégezhető, a csövek és a fittingek egy mozdulattal összekapcsolhatók, a fúvókák szintén kézzel becsavarhatók a helyükre. A pangó vizek jelentkezését elkerülendő ajánlatos kiegészíteni a rendszert automata drain-szeleppel, mely a nyomás megszűnte után a csőhálózatban lévő vizet kiengedi; ezeket jellemző mélypont(ok)ra kell elhelyezni. Tekintettel arra, hogy a fúvókák lyukmérete igen kicsi (a legkisebb 0,15 mm-es), gondoskodni kell a víz alapos szűréséről. Bizonyos szettek az idomokon, csöveken, fúvókákon, speciális fittingeken és csőrögzítő bilincseken kívül a szivattyú megtáplálásához szükséges tömlőt, idomokat, szűrőt, sőt fúvókatisztító folyadékot és csővágó ollót is tartalmaznak.
A ködhűtés minden olyan helyen alkalmazható, ahol a hagyományos klimatizálási módszerekkel nem, vagy csak igen körülményesen és drágán érhető el eredmény. Szállodák, éttermek teraszain, kertekben, különféle szabadtéri helyeken eredményesen használható. Legutóbbi sikere a Plázson volt: a hosszú rakpartszakasz látogatói a szaharai melegben a 12 m hosszú Párakapuban találhattak felfrissülést.
A professzionális rendszerek egyébként sokoldalúan használhatók: a kültéri hűtésen kívül alkalmasak istállók, állattartó telepek „klimatizálására”, növényházak páratartalmának növelésére, fagyvédelemre, légtisztításra, különleges látványeffektusok létrehozására is.
Az utóbbi évek nyaralási szezonjában menetrendszerűen bukkantak fel a kereskedelmi médiában a legionella-fertőzésekről tudósító rövid hírek. Mára már szinte mindenki hallott valamit a legionellákról, de ezek az ismeretek általában még az épületgépészeti szakemberek körében sem terjednek tovább az újsághírekben közölteknél. Pedig a legionella baktériumok okozta ún. legionárius betegség tipikus civilizációs kór, és a fertőzések kialakulásában döntő szerepet játszanak a különböző épületgépészeti berendezések. Ez indokolja, hogy a lap hasábjain szót ejtsünk erről, a fertőzések kialakulásáról és a megelőzés érdekében szükséges teendőkről.
A betegség elnevezése az "Amerikai Légionáriusok" nevű amerikai veterán-segélyszervezet 1976. évi philadelphia-i nagygyűlésén kitört tüdőgyulladás-járványhoz köthető. 182-en betegedtek meg, közülük 147-en szorultak kórházi kezelésre, 29-en meg is haltak. A járványügyi hatóságok az akkoriban igen erős fenyegetettség árnyékában valamilyen terrorcselekményre gyanakodtak, ezért a közegészségügyi vizsgálatok példátlanul nagy erővel indultak meg. A betegség kórokozóját végül 1977. januárjában sikerült azonosítani egy addig ismeretlen baktériumként, amit az általa okozott betegségre (tüdőgyulladás, pneumonia) és a légionáriusokra utalva Legionella pneumophila-nak neveztek el.
Mára a Legionella nemzetség 42 további faját fedezték fel, közülük 16 bizonyítottan képes emberi megbetegedés, ún. legionellózis előidézésére. A legionellák 2-20 ľm hosszú, 0,5-0,7 ľm átmérőjű, pálcika alakú baktériumok. Vizes környezetben gyakorlatilag bárhol előfordulnak; a víz minőségére és összetételére viszonylag érzéketlenek. Sejtfaluk meglehetősen vastag, és ez ellenállóvá teszi őket a vízművekben alkalmazott klóros és ózonos fertőtlenítési eljárásokkal szemben is. A legionellák elsősorban a vízzel fedett felületeken kialakuló biofilmben szaporodnak és képeznek telepeket. Megfelelő tápanyag esetén kb. 20 és 50 oC között szaporodóképesek, de az egyéb körülmények számukra kedvező együttese mellet ez a hőmérséklettartomány szélesebb is lehet. Legkedvezőbb számukra a 37-42 oC hőmérséklet. Szaporodásuk az egyéb baktériumokhoz képest viszonylag lassú. A hőmérséklet 55 oC fölé emelkedésével megindul a baktériumok pusztulása. Az elpusztításukhoz szükséges hőmérsékletre vonatkozó kutatási adatok nem egységesek. A hőmérséklet emelésével a baktériumok pusztulási sebessége - a telepszám egy nagyságrenddel való percenkénti csökkenése - növekszik. A megbízható fertőtlenítéshez viszonylag magas hőmérsékletre vagy hosszú tartózkodási időre, általában e kettő kombinációjára van szükség. A hőkezelés hatékonyságát csökkentik a vízben lévő szennyeződések, vagy a legionellákkal szimbiózisban élő egyéb alsórendű szervezetek, ezek ugyanis a hőhatástól védelmet nyújthatnak számukra.
A baktériumok bőrre, sebbe vagy az emberi tápcsatornába jutva nem okoznak semmilyen fertőzést sem. A fertőzés egyetlen lehetséges útja, ha a baktériumok a tüdőbe jutnak. Mivel az emberi felső légutak szűrőrendszere az 5 ľm feletti szemcséket kiszűri, és a baktériumok csak vizes környezetben életképesek, ezért az emberi fertőzés egyetlen lehetséges útja a legionellákat tartalmazó aeroszol méretű vízcseppek belélegzése lehet. A fertőzés forrásává azok a vizes gépészeti berendezések válhatnak, amelyekben bizonyos körülmények között a legionellák elszaporodhatnak, és amely berendezések üzemszerűen bocsátanak aeroszol méretű vízcseppeket a környezetükbe. Ilyenek a nedvesítőkamrával üzemelő légkezelő berendezések; a nedves mosók; szökőkutak; kerti locsolók; zuhanyzók és egyéb melegvizes csapolók; pezsgőfürdők, whirlpool-ok és jacuzzi-k; erőművi hűtőtornyok. Fertőzés forrásává válhatnak olyan légtechnikai berendezések is, amelyekben nincsen ugyan nedvesítés, de a felületi hűtőn kondenzálódó víz hőmérséklete üzemszünetben a baktériumok szaporodásához alkalmas hőmérsékletre emelkedik, és a nagy sebességgel áramló levegő képes lehet vízcseppek felragadására.
A legionellák lassú szaporodása következtében a tüdőbe jutott baktériumok csak viszonylag hosszú lappangás után okoznak tüneteket. A szervezetbe kerülő baktériumokat a fehérvérsejtek bekebelezik. A vastag sejtfallal és agresszív enzimekkel rendelkező legionellák a falósejteket elpusztítják; az elpusztult falósejtek okozzák a tüdőgyulladást. A legionellózis kezdeti tünetei az influenzáéhoz hasonlítanak: láz, fejfájás, izomfájdalom. A betegség későbbi szakaszában a láz rendkívül magas; tüdőgyulladás és száraz köhögés lép fel, amihez egyéb szövődmények: a tudat és az emésztőrendszer zavarai kapcsolódhatnak. A legionellózist csak intravénásan adott speciális antibiotikumok: erythromicyn, rifampicin, valamint a széles spektrumú doxycyclin képesek gyógyítani.
Az, hogy a szervezetbe jutó baktériumok milyen súlyos tüneteket okoznak, erősen függ az egyén immunológiai állapotától. Általános esetben a beteg immunrendszere képes a legionellózis leküzdésére. Elsősorban a gyerekek, az idős korúak, és különösen az orvosi kezelés (pl. szervátültetés) miatt gátolt immunműködésű személyek veszélyeztettek. Egy a 70-es években az Egyesült Államokban lezajlott kórházi járványban a halálozási arány 81% volt. Ha a szervezetbe jutó legionellák kifejlett méretük miatt nem jutnak túl a torok és garat szűrőrendszerén, a tünetek a felső légutakra korlátozódnak. A betegség ezen formáját pontiac-láznak nevezik; halálos kimenetelű eset eddig nem vált ismertté.
A legionellózist kezdeti tünetei alapján gyakran diagnosztizálják influenzaként. Magyarországon bizonytalan diagnózis esetén az orvosok indokolatlanul gyakran írnak fel széles spektrumú antibiotikumot. Ezekben az esetekben a sikeres gyógyulás miatt a legionellózis felismeretlen marad. Ez részben magyarázza az ismertté vált hazai esetek alacsonyabb számát. Magyarországon az utóbbi években számos legionella fertőzésre derült fény, ezek közül nem egy halálos kimenetelű volt. A fertőzések körülményei és forrása, a betegségek lefolyása, a legionella-fertőzésekre vonatkozó hazai tapasztalatok teljes összhangban vannak a nemzetközi szakirodalomban publikáltakkal. Az egyedüli eltérés a felismert megbetegedések alacsonyabb arányszáma, ezt azonban a már említetteken túl az általános orvosi diagnosztika alacsonyabb színvonala is hihetően magyarázza. A kezelőorvos a felismert betegséget 1998 óta köteles a járványügyi hatóságok számára bejelenteni.
Hazánkban nincsen olyan érvényes előírás, ami a legionella fertőzések megelőzése érdekében állítana követelményeket az épületgépészeti berendezések létesítéséhez és üzemeltetéséhez, így a szakirodalomban és a nyugati előírásokban megjelenő követelmények betartása csak a szakemberek tájékozottságán és lelkiismeretességén múlik. A szükséges intézkedések meghozatalában szerepe van a rendelkezésre álló anyagi erőforrásoknak is, számos veszélyforrás azonban beruházás nélkül, csupán gondos tervezéssel és üzemeltetéssel is kiküszöbölhető.
A kérdésben való tisztánlátást erőteljesen befolyásolják az üzleti érdekek. A hazai szakemberek egy része hajlamos a kérdést lebecsülni, hazánkban érdektelennek, csupán nyugat-európai problémának tekinteni. Különösen így van ez azoknál, akik a legionellák elleni védekezés szempontjainak nem megfelelő berendezéseket üzemeltetnek, vagy ilyenekkel kereskednek. Másik oldalról viszont komoly kereskedelmi előnyre tehet szert az, aki termékét a legionella fertőzés veszélyével riogatva és arra azonnal megoldást kínálva próbálja értékesíteni.
Láthattuk, hogy a természetes vizes környezetben előforduló legionella baktériumok túljutnak a vízművekben alkalmazott fertőtlenítési eljárásokon. Egyes épületgépészeti berendezések üzemszerűen bocsátanak aeroszol méretű vízcseppeket környezetükbe, ezek emberek általi belélegzését kizárni nem lehet. Épületgépészeti eszközökkel nem tudjuk befolyásolni, hogy az érintett személyek milyen egészségi állapotúak. A fertőzések kialakulásának esélyét úgy tudjuk minimálisra csökkenteni, ha megakadályozzuk a baktériumok elszaporodását és lehetőleg a környezetbe való kijutásukat. A veszélyeztetettebb közösségeket kiszolgáló berendezéseket (pl. kórházakban, idősotthonokban, óvodákban, iskolákban) fokozott gondossággal kel megtervezni és üzemeltetni.
A légtechnikai berendezések közül elsősorban a levegőt nedvesítő berendezések (nedves mosók, nedves hűtők) jelentenek kockázatot. Az általánosan alkalmazott cseppleválasztók nem tudják a 40 ľm-nál kisebb cseppeket leválasztani. Ezek mérete a levegő páratartalmának függvényében néhány másodperc alatt a belégzés szempontjából kritikus méretre csökken. A párolgás miatt egyre csökkenő méretű cseppben a baktériumok bennmaradnak. Ha a víz baktériumokkal szennyezett, kijutásukat nem tudjuk megakadályozni.
A nedves mosók a levegőből igen sok szennyeződést mosnak ki, és ez a baktériumoknak jó táplálék-utánpótlást jelent; a víz hőmérséklete a szaporodáshoz még a nedves hűtők esetében is kedvező - ha üzem közben nem is, az üzemszünetben mindenképpen. A szaporodási feltételek tehát nagyon kedvezőek a legionellák számára. A baktériumok elszaporodását leghatékonyabban úgynevezett mikrobicidek alkalmazásával lehet megakadályozni. Ezek a vízbe adagolandó különféle vegyszerek és anyagok, amelyek a baktériumokat elpusztítják, de légtechnikai rendszerben alkalmazva az emberre veszélytelenek. Jó eredményeket értek el a nedves mosó vizének UV-sugaras kezelésével is. Mindkét módszer kockázatát a vízben lévő szennyeződések jelentik, ezek ugyanis a jó szaporodási feltételeken túl védelmet is nyújtanak a vegyszerekkel, illetve ultraibolya sugárzással szemben. A víz tisztántartása, a belső felületek rendszeres tisztítása és az esetlegesen kialakult biofilm eltávolítása egyéb intézkedések nélkül is jelentősen csökkenti a fertőzések kockázatát!
Magyarországon is több esetben okoztak legionellózist a köznyelvben "klímaberendezés"-ként emlegetett felületi hűtők. A felderített esetekben kivitelezési és karbantartási hibákra visszavezethetően a csepptálca vizét nem vezették el, és abban legionellákat lehetett kimutatni. A legionellák a levegőben szállított elhalt egysejtűekben juthattak a vízbe. A hűtők üzemszünetében a csepptálcán lévő víz hőmérséklete a baktériumok szaporodásához megfelelő értékre emelkedhet. A csepptálca felett áramló levegő cseppeket ragadhat fel a vízből.
A 90-es évek elejétől a legionellák elleni védekezésben a figyelem a vizes rendszerek felé fordult. Hideg vizes rendszerekben is kialakulhatnak a baktériumok szaporodási feltételei, de a veszélyforrást elsősorban a használati melegvíz-rendszerek jelentik. Az Országos Közegészségügyi Intézet néhány kiterjedt HMV-rendszert megvizsgálva a várakozások szerinti kitüntetett szakaszokban magas, a kritikusnak tekinthető 1000 csira/liter koncentrációt megközelítő mennyiségben talált legionellát. A legionella-koncentráció várhatóan ott magas, ahol a legionellák táplálkozási és szaporodási feltételei megfelelőek. A HMV-szolgáltatásban hazánkban mértékadónak tekintett 45 oC hőmérséklet a hálózatban bekövetkező lehűlést is figyelembe véve ideális a baktériumok szaporodásához. A hideg vízzel megfelelő táplálék-utánpótlás érkezik, a hálózat lerakódásaiban, a vezetékrendszer pangó szakaszaiban kedvező körülmények alakulnak ki a baktériumok számára. A fertőzések esélyét némileg csökkenti, hogy hazánkban Nyugat-Európával ellentétben ritkán alkalmaznak nagy nyomással intenzív porlasztást megvalósító víztakarékos zuhanyfejeket.
A légtechnikai rendszerekben sikeresnek bizonyult mikrobicidek alkalmazását az ivóvíz- és melegvíz-rendszerekben értelemszerűen ki kell zárni. A klóros fertőtlenítési módszerek a fellépő rendkívül erős korrózió miatt sikertelennek bizonyultak. Hasonlóképpen nem vezettek eredményre az ultraibolya sugárzás alkalmazásával végzett kísérletek. Az egyetlen sikeres módszernek a nyugat-európai országok előírásaiban szereplő termikus fertőtlenítés bizonyult. A használati melegvíz hőmérsékletének előírt névleges értéke általában 60 oC. A tényleges hőmérséklet a teljes, a cirkulációs hálózatot is magába foglaló használati melegvíz-rendszert tekintve - néhány kis térfogatú és rendszeresen kiöblítésre kerülő kifolyószakaszt leszámítva - csak rövid időre csökkenhet 55 oC, és semmilyen feltételek mellett sem csökkenhet a szaporodást megengedő 50 oC hőmérséklet alá. Az üzemszerűen ennél alacsonyabb hőmérsékletű szakaszokat, pl. a HMV-előmelegítő hőcserélőt rendszeresen 60 oC, vagy afeletti hőmérsékletű vízzel fertőtleníteni kell. Mindezekből következően a rendszerben nem lehetnek pangó szakaszok, és a cirkulációnak hatásosnak kell lennie az egész rendszerben. A csekély vezetékmenti lehűlés érdekében igényes hőszigetelést kell alkalmazni - igaz, ez a legionellák fenyegetése nélkül is alapértelmezés. A vezetékhálózatban nem lehetnek lerakódások, a szennyeződéseket összegyűjtő nagy vízterű berendezéseket rendszeresen tisztítani kell. Megjegyzendő, hogy nem ismeretesek a fent említetteknél alacsonyabb hőmérséklet alkalmazását megalapozó kutatási eredmények.
Figyelemre méltóak azok a németországi előírások, amelyek a legionellák elleni védekezés követelményeit nem teljesítő melegvizes rendszerek felügyeletére vonatkoznak. Ezekre rendszeres mikrobiológiai vizsgálatokat írnak elő, amelyeket követhet a fertőzöttség mértékétől függő idő elteltével újabb vizsgálat, vagy akár használati tilalom a teljes fertőtlenítésig. A rendszereket fel kell mérni, és értékelni kell a fertőzések kockázata szempontjából. A ritkán használt csapolókat lehetőség szerint le kell választani a rendszerről, és melegvíz-ellátásukat egyedi termelővel kell megoldani. Le kell továbbá választani a rendszerben lévő "vak", átáramlás nélküli ágakat, ugyanis ezekben a legkedvezőbbek a feltételek a legionellák szaporodásához, és innen kiindulva az egész rendszert elfertőzhetik.